JAPÁN numero 1.

Kérdeztétek, milyen volt Japánban. A múzeumokról, a sinto szentélyekről, a géshákról és szamurájokról bármit el lehet olvasni az útikönyvekben, ez a történelem, a múlt. A mai Tokiót azonban meg lehet úgy is élni, hogy egy kicsit a mi jövőnk is.  Nagyvárosi létforma egy feudális világba ágyazva. Én így láttam.

DISCLAIMER: az alábbiakban nem törekszem, hogy minden leírásom minden vonatkozásban píszí legyen. Ezért előre is elnézést kedves japán testvéreinktől.  Ezeket szubjektív leírásokat nem útikalauznak, hanem a barátaimnak szánom.

Tokióban az ember metrózik. Más esélye amúgy sincs. A metró alatt érteni kell egy HÉV-szerű vonatot is, ami a külvárosokba visz, néha akár négy órán keresztül is, de a legforgalmasabb belvárosi vonal is földfeletti. Én leginkább a Yamanote-line-on cirkáltam (a szó szoros értelmében, mivel ez egy körvasút), amelyikkel a 18 vagy 20 metróvonal egy mágikus ponton valahol mind találkozik.

A metró beléptető kapus, lógás nincs. Egy jegy 130 jentől indul (360 Ft) ezért egy-két megállót lehet menni, de mondjuk a Deák tértől a végállomásig legalább 880 Ft lenne a jegy.  Egy-egy állomás önálló megapolisz. Van lent komplett bevásárlóközpont, számos étterem, kifőzde, utazási iroda. És nagyon nagyon sok japán.

A metró ennek ellenére tiszta. Le mersz ülni rajta, ami fontos, ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy turista attrakció 40-50 perces metrózásra van egymástól. A metrón a japán ember remekül megfigyelhető.

Homeless nincs, és büdös ember sem. Viszont japán-szagúak. Nekem két-három napba telt megszokni, mert ugye kénytelen vagy, hiszen a metrón, de még egy nagyobb kereszteződésben is a distancia buborékok lényeges átfedésbe kerülnek. Az is feltűnt, hogy noha minden jobb áruház alja tele van illatszerekkel, soha nem éreztem senkin kölni illatot. De a halpiacon sem volt halszag, a belvárosban sem volt kipufogóház szag, az erdőben avarszag, a könyvesboltban könyvesbolt szag. A drogériákban dezodor nem kapható. Tokió egy nagy szag-feketelyuk. (Ezt ne értelmezzétek úgy, hogy megtaláltam a titkos piaci rést egy nagy magyar dezodor mogul számára: a japánok nem izzadnak, állítólag ez genetikus.)

Utcán nincs evés, ivás. Nem illik. Soha senkit nem láttam menet közben enni. Így nem is lesz neki mit eldobnia, tehát az utcán nincs szemét. Ezért különben szemetes kuka sincs. Egy darab sem. Ha mégis termelne a japán szemetet, azt szépen hazaviszi. Érdekes formája az utcák tisztán tartásának. Mert ugye mit is dob el az ember menet közben? Például zsebkendőt. Ez azért misztikus. A járókelők legalább 10%-a ugyanis állandóan maszkot visel, mert 1) udvariatlan lenne megfertőzni embertársait valami nyavalyával, de 2) leginkább nem akar a munkából hiányozni. Ha viszont meg van fázva, akkor a maszk alatt hogyan fújja ki a nádhás orrát? A válasz: a japán nem fúj orrot. A többit találjátok ki.